További képek.

Sajnos nem tudok miről írni, csak ezzel a pár szép képpel szolgálhatok. (:

Pár kép.

Mindenkinek kijár egy kis boldogság.

Az élet ad és elvesz. Mennyire igaz.. Az a baj, hogy mostanában inkább csak elvesz, de nem ad semmit, még egy kis boldogságot se. A boldogságnak a szikráját sem látom, vagy csak nem akarom látni, közben meg ott van az orrom előtt? Lehet nem az élet rossz, hanem a felfogásom nem jó hozzá. Másként kéne hozzá állni a dolgokhoz, és talán minden sokkal de sokkal jobb lenne.. O_O

Kifolyik az idő a kezeink közül..

Olyan monoton minden. Reggel kelés. Iskola. Evés. Alvás. Again.. Again.. Again..
Sötét van, amikor kidob az ágyam. A pihe puha, illatos, meleg, ágyam, amin egy plüssmackóval osztozom. Kinőttem ugyan az ilyenből, de egyik holdfényes estén anyukám oda rakta a kis barna mackót a fejem mellé. "Ő fog vigyázni rád éjszaka." És azóta őriz.
Apró örömök az életben. Ezekért ÉRDEMES élni..

Egy blog.

Találtam egy nagyon jó blogot. Csodálatos munkák láthatók rajta, akár otthon is elkészíthető sminkekkel, körömdíszítésekkel!
Link: http://smaragdplum.blogspot.com/2011/11/az-elso-nyeremenyjatekom.html?showComment=1321432512392#c5077512194223749692
És most éppen nyereményjáték van csodálatos nyereményekkel! ^^ Osszátok. :)

Már gondolatokat is mástól kell lopnom..

"...Ilyen vagyok én is. Egy rohadt bolti paradicsom. Kívülről semmi bajom, de amint belém harapsz rájössz, hogy ennél rosszabbat még nem is kóstoltál. Egy paradicsomhoz hasonlítom magamat.... úgy tűnik tényleg kezdek megőrülni..."

Szánalom.

Amikor egy lány:
-büszke arra, hogy drogozik
-büszke arra, hogy ne tudja a világát se, annnnyira bevan baszva
-büszke arra, hogy mindenkivel dug nyakra főre
-büszke arra, hogy deroxban végzi.

Én nem ilyen dolgokra lennék büszke. :)
DE ez egy ilyen világ..
És nem illek bele..

Monoton.

Peregnek a napok, az órák, a percek.. A másodpercek.
És mit csinálok? SEMMIT.
Egy hasznos dolgot nem tettem az elmúlt egy hónapban.
De legalább már lassan 11 hónapja van egy társam. :) Ez is valami.

Fák.

Megint a bloghoz kell fordulnom (sajnos..) hogy kiírjam magamból, miszerint....:
FUCK THE WORLD AND FUCK YOU ALL!

Miért nem?

Miért nem hallod meg a hangom? Csak beszélek.. Csak beszélek. Csak hallgatsz nagyokat. És leszarod.
Miért...

Szex?

Nem, köszönöm. Az élet minden nap baszogat engem. (Y)

Love is a weapon.

Én meg azt írom fel, szépen betüvel..Sorba, hogy leszarom, én akkor is szeretlek. És nem érdekel, ha nem kell a szeretetem. Még szarul sem esik. Nem tudsz elüldözni. Akár mondasz valamit, akár nem. Akkor is ha utálsz. Még akkor is ha megölellek én nem ölelsz vissza És nem azt fogom mesélni a barátnőmnek, h jajj nem ölelt vissza :'( Hanem azt, hogy megölelhettem..

Hmmmmm.

Melléklet: (Harmadszorra vágok neki ennek a bejegyzésnek, mert eddig valami mindig hibás volt..
Nem hiszem el, de tényleg. Még a blog is összeesküdött ellenem. :"D)

Üzenet valakinek: Kínos csend - Amikor ezer dolgot szeretnél mondani, de semelyik sem jut az eszedbe.
Hát én így érzem magam két hete. Mert minek beszéljek, ha nem nem hallgatsz meg? Minek beszéljek, ha nem reagálsz semmit arra, amit mondok? Minek beszéljek? Úgyse hagysz szóhoz jutni! Miért kell velem egyből kiabálni, ha megmondom a véleményem? Minek vagyok nálad, ha le vagyok szarva? Minek vagyok veled.. És ezt miért nem értékeled?

Utóirat: Lehet eszek valamit, addig se gondolok semmi egyébe, csakis a kajára. Imádom.

Az élet.

Az élet - Önmagában rövid, de a szenvedések meghosszabbítják. Sokkal jobban örülnék, ha a boldogság hosszabbítaná meg.

Megidézlek, mert megidéztél.

Olyan sok a megválaszolatlan kérdés. Nap mint nap újabb és újabb kérdések maradnak válasz nélkül.. Ha kérdezlek, felelj már légyszives! Ha már szépen kérem, akkor igazán megtehetnéd, hogy válaszolsz nekem..
MIÉRT?! "...Miért nem értik meg az emberek, ha azt mondom nekik hagyjanak békén és miért nem értik meg, hogyha azt mondom szükségem van rájuk? Miért hagynak szarban? Miért mennek el?..."

Helyesírás = nem létezik olyan.

Most jöttem rá, ebben a szent pillanatban, hogy imádom azt a kifejezést használni, hogy "az valami elképesztő".
A Facebookon annyi idióta ember van. Kiírják, hogy "Írjatok üzit!", ez annyira de annyira szánalmas.. Szerintem.
Rosszabb eset: "irjatok űzit!". Űzi. A vadász az erdőben a szarvast ŰZI.
Az ilyenek fejéhez kéne hozzábaszni a Magyar Helyesírási Kéziszótárt.
És csodálkoznak, ha megbuknak nyelvtanból, persze ezt is kiírják facebookra, hozzáteszem rossz helyesírással..
Ilyenkor kell az állapotuk alá kommentálni: Csodálkozol?!
Azt hiszem kivagyok akadva. Nem kicsit.

Fákk.

Imádom, amikor valaki kivan akadva, hogy mindig csak a bebaszásról meg a pasizásról beszélnek neki, de az nem tűnik fel neki, hogy ő ugyanezt csinálja.. :"D És senkit nem érdekel, hogy melyik exével találkozott meg hol.. :"D
Anyám.. Az emberek néha akkora faszságokról írnak/beszélnek, hogy az valami elképesztő..

Letargia.

Olyan letargikus állapotba kerültem, hogy az valami elképesztő. Az első nap az iskolában mindig katasztrófa. Hosszú, és fárasztó.
De hogy ennyire szar legyen?! Nem gondoltam volna. Pedig a jó Istenke lássa lelkem, én vidáman és felkészülten indultam el. Azt hittem jó lesz.
Kurvára nem jó.
Még egy zombie apokalipszist is szívesebben bevállalnék. O_O

Tudtad?

•tudod, az van, hogy a túl nagy szívembe ki-be járnak sokan, vagy ott laknak éppen benne és nekem fáj jobban, hogy én itt vagyok és ő ott van.•

"Eltorzult lelked elég majd.. Kínok között fog elenyészni. Még nem tudod mi az igazi fájdalom, csupán azt hiszed."

Minek hazudni? Mire jó? Elhiteted az emberrel, hogy fontos neked, aztán kiderül: kurvára nem.

El kéne menni. Messzire. Ahol senki se talál meg.

Nyáááúúú.^^

Dreams come true!

Bárcsak aktivizálná magát az Álomcsapdám, mert bizony szörnyű nagy szükségem lenne a segítségére. Álmomban belecsöppentem a Harry Potter utolsó, lezáró részébe. Én játszottam Harryt.

Néha.

Néha annyira.. annyira..
Annyira..
Szar..
Az emberek néha elmennek. Messzire, nagyon-nagyon messzire. Az Üveghegyen túlra, ahol a kurta farkú malac kúr vmi elbaszott farmon. Aztán eme emberek vagy visszatérnek, vagy soha többé nem térnek vissza.
De inkább az utóbbi.
Nem érdekli őket, hogy van olyan, aki igen is vissza várja őket.

Tervek

- az elkövetkezendő majdnem összes napon matematika rejtelmeinek felfedezése. Nyögvenyelősen.
- munka keresés aktivizálása. Hozzáteszem: későn. (Nem mehet a matek rovására.)
- káros szenvedélyek minimalizálása. (Napi egy doboz cigi --> heti egy doboz cigi)
- buszjegy költség tudatos csökkentése, ezzel együtt több séta bevonása.
- Utcazene. <3
- kevesebb stressz.

- kevesebbet gondolni a Rossz Dolgokra.
- csak a Jóra koncentrálni!
- ÉLNI.

Ígérted.

"A mi barátságunk hallhatatlan!"
Ja persze...
Ha az lenne, nem hagytad volna kihűlni, pedig én mindent, de mindent megetettem a magam részéről!
De nem baj...

A végén úgyis én nevetek! És amikor majd senki nem lesz melletted, mert ELBASZTAD, akkor majd azt hiszem rohannál sírni hozzám..
A vállamon..
De ez a váll addigra már foglalt lesz.

Gonosz lennék?!
Csak reális.

Találkozásom Mr. Csalódással.

Ismét megtörtént. Nem is lepődtem meg. Már annyira nem is fájt, mint szokott. Sőt, még valahol jól is esett..
Utóbbi mondat erős túlzás.

Jókedvem volt. Tényleg. De az égiek ezt valamiért nem szeretik, és olyankor közbelépnek, kegyetlenül. Riasztják Mr. Csalódást, aki persze egyből igent mond, és rohan. Hozzám siet, annyira, de annyira, hogy alig kap levegőt. Aztán lesből támad, akkor csap le, amikor teljes a jókedv. Hosszú tört mélyeszt a mellkasba, csavar is rajta egyet kettőt, hogy még jobban vájjon. Piszkos egy munkája van..
De mindig sikeresen elvégzi azt. (Y)

Nem illik HÁT-tal kezdeni.

Hát.. Nem is tudom. Vannak olyan napjaim, amikor egyszerűen semmi, de semmi nem jut az eszembe, amikor úgy érzem, hogy az agyamban (mert elvileg létezik..) hatalmas üresség van. Nincsenek érzelmek, nincsen tudás. Azt se tudnám most elmondani, hogy hányadika van, vagy hogy süt-e a Nap odakint. O.O Csak így ülök. Hatalmas szemekkel, és utálom, hogy csak ülök hatalmas szemekkel.. Nem kenyerem az önismétlés. "Elmondtam már százszor, hogy nem mondom el kétszer."
És még olvasni se tudok mit, mert kedvenc bloggereim nem írtak újat már napok óta. Nyüssz.

Pictures.

Like this please.

Like this: https://www.facebook.com/pages/Cicapuszedlis-Photography/182346731819836
De csak ha tetszik. (:

Áldozat.

Agyvelőbe marnak a férgek,

Homályos fátyolon át nézed.

A tükörben egy idegen arc,
Padlón vérfoltot hagysz.

Elfojtott sírás, szem csukott,
Való életbe soha ki nem jutott.

Kifejletlen arc, kéz, láb,
Egy hónapot élt tán.

Mély gödör, apró koporsó,
Ez az emlék az utolsó.

Ideje kikelni a biztonságot jelentő tojásból.

Ilyenkor a szóbeli érettségi előtt két nappal elfogadható némi feszültség jelenléte a "tudással csordultig tele lévő" agyban.

A hozzáállás viszont nem elfogadható. Nincs is hozzáállás, mert ha lenne, akkor bizony már öt héttel ezelött elkezdtük volna a tanulást, hasonlóképpen gondolkozó sorstársaim és jómagam.

De nem kezdtük. Mert minden más annyival érdekesebbnek tűnt, mint egész nap a vaskos könyvhalmokon ücsörögni, akár valami elbaszott kiskakas a szemétdombon..

És lám meglett az eredménye a nemtanulásnak: legalább 150 oldalnyi ismeretlen, tömör, tagolatlan szöveg, ami arra vár, hogy agyba kerüljön, és elvegyüljön a már meglévő tudással, amit a mai napig elfogyasztott alkohol mennyiség sikeresen elpusztított.

Nem baj. Majd improvizálunk egy orbitálisat. (Y)

Szeretnék.

Szeretnék kalandozni Csodaországban, ahol a gombák nagyobbak a fáknál, a kártyalapoknak lábuk van, Nyúl úr fehér, mint a hó és bármi megtörténhet.
Ez itt nem Csodaország, bár itt is megtörténhet akármi.. Történetesen rossz dolgok. Ha csak egy kicsi Jót is kap az ember, jön Mr. Gonosz, és elveszi mindazt a jót, amit kaptunk, ezután hangosan felkacag, majd két röhögés között faképnél hagy, és várja, hogy a Jó ismét adjon nekünk valamit, hogy aztán jöhessen újra, és magával vigye a pokol legmélyebb bugyrába.

Hagyj itt.

Elmehetsz. Menj csak! Hagy itt!

De a szívemet nem viheted magaddal. Az itt marad nekem, hogy másnak adhassam. De a tied itt marad letétbe.. Majd én őrzöm.
Ezzel érem el, hogy mindenképpen vissza gyere érte. És talán.. Értem is.

Talán igaz lenne, hogy akit igazán szeretünk, azt engedjük el, és ha viszont szeret, akkor visszatér hozzánk?

Szerintem ez egész egyszerűen: FASZSÁG.

Give me a hug.

Csak ölelj át: Ha fázom. Ha szomorú vagyok. Ha valamitől védeni kell. Ha soha többé nem akarsz elengedni. Ha azt akarod visszaöleljek. Ha közben el szeretnéd mondani, hogy szeretsz.
Ölelj át, mert jól esik.

Megjegyzés: mennyi szívecskét látok msn-en. Mindenki vagy szerelmes, vagy Pannónia Fesztiválon volt/van/lesz.

Füred.

Fantáziámban a vörös templom. Valahogy ezerszer többet mondó, mint az eredeti kép. A színek, a vonalak, az összkép.. Eltudnám képzelni valami jó kis vámpíros filmben, mondjuk a Van helsing-ben.
Hát igen.. A fantázia néha ezerszer szebb és jobb dolgokat tud elénk tárni, mint ez a kegyetlen valóság..

Üzenet.

Az most mindegy kinek. Ha gondolod, akkor Neked szól, kedves olvasó. Akinek meg nem inge..

Ismerek egy nagyon okos embert. Bölcs. Jó. Sokat mesélt nekem az életről, rengeteg tanáccsal ellátott már. DE, amit először jegyeztem meg: A problémákat mi csináljuk saját magunknak.

És lehet, hogy közhely, de a saját bőrömön tudom, hogy ez ÍGY van. Mondok egy egyszerű példát. Tudtam, hogy megfogok bukni matekból, tudtam, hogy tanulni kellene, mert különben nem mehetek el Pannónia Fesztiválra. Tudtam. Mégse álltam neki tanulni! És lám, megbuktam. Saját magamnak csináltam problémát.. Nem a világ esküszik össze ellenünk. Minden problémát meglehet oldani, minden problémát lehet kezelni. Nem szabad hagyni, hogy a padlóra kerüljünk, és ha kevesen is vannak velünk (vagy egyáltalán nem), akkor magunkra kell támaszkodni, fel kell kelni, és harcolni a végsőkig. Így leszünk erősebbek.

És igen. Mindig lesznek új problémáink. Nem szabad hagyni, hogy a fejünk fölé tornyosuljon rengeteg probléma...

Szösszenetek.

Szeretethiányom van. De ezzel együtt emberundorom. Nincs igazság a Földön..

Pokol

Levágott ujjak főnek láva levében,

Denevér szárny csattog fülem tövében.

Bejáratnál állok, tárul a vörös kapu,

Piros köpenyben integet apu.

Fellobban a tűz, lángok közt égek,

Remélem itt már nem sokáig élek.

Rám néz apu, nagyokat hörög,

Nem más Ő, mint maga az Ördög.