Agyvelőbe marnak a férgek,
Homályos fátyolon át nézed.
A tükörben egy idegen arc,
Padlón vérfoltot hagysz.
Elfojtott sírás, szem csukott,
Való életbe soha ki nem jutott.
Kifejletlen arc, kéz, láb,
Egy hónapot élt tán.
Mély gödör, apró koporsó,
Ez az emlék az utolsó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése