Dreams come true!

Bárcsak aktivizálná magát az Álomcsapdám, mert bizony szörnyű nagy szükségem lenne a segítségére. Álmomban belecsöppentem a Harry Potter utolsó, lezáró részébe. Én játszottam Harryt.

Néha.

Néha annyira.. annyira..
Annyira..
Szar..
Az emberek néha elmennek. Messzire, nagyon-nagyon messzire. Az Üveghegyen túlra, ahol a kurta farkú malac kúr vmi elbaszott farmon. Aztán eme emberek vagy visszatérnek, vagy soha többé nem térnek vissza.
De inkább az utóbbi.
Nem érdekli őket, hogy van olyan, aki igen is vissza várja őket.

Tervek

- az elkövetkezendő majdnem összes napon matematika rejtelmeinek felfedezése. Nyögvenyelősen.
- munka keresés aktivizálása. Hozzáteszem: későn. (Nem mehet a matek rovására.)
- káros szenvedélyek minimalizálása. (Napi egy doboz cigi --> heti egy doboz cigi)
- buszjegy költség tudatos csökkentése, ezzel együtt több séta bevonása.
- Utcazene. <3
- kevesebb stressz.

- kevesebbet gondolni a Rossz Dolgokra.
- csak a Jóra koncentrálni!
- ÉLNI.

Ígérted.

"A mi barátságunk hallhatatlan!"
Ja persze...
Ha az lenne, nem hagytad volna kihűlni, pedig én mindent, de mindent megetettem a magam részéről!
De nem baj...

A végén úgyis én nevetek! És amikor majd senki nem lesz melletted, mert ELBASZTAD, akkor majd azt hiszem rohannál sírni hozzám..
A vállamon..
De ez a váll addigra már foglalt lesz.

Gonosz lennék?!
Csak reális.