Az év utolsó bejegyzése.

Jó régen nem írtam már blogot. Valahogy sose éreztem úgy, hogy írnom kéne. De most az év utolsó napjára való tekintettel gondoltam, ideröffentek valamit. :)

Megint eltelt egy év.. Egyre gyorsabban peregnek a napok. Történt sok jó, és sok rossz dolog is. Valamiért nekem ez az év annyira nem jött be, nem mondhatom, hogy szerencsés voltam. Talán majd a következő évben az leszek. :)

Alternatívák a világvégére.

Agyi kapacitásom igen kicsi az utóbbi egy két hétben, semmi értelmeset nem tudok most ideírni, ezért összeszedtem egy-két alternatívát arra, hogy vajon milyen lesz a világvége. Lesz-e egyáltalán? O.O

1. Zombiapokalipszis - Veszettségvírus mutálódik és mindenki járkáló élőhullává változik.

2. UFO Támadás - Leszállnak a földönkívüliek, és elpusztítják Bolygónkat. 

3. Egy hatalmas vihar elpusztít mindent. 

4. Becsapódik egy hatalmas meteor a Földbe. 

5. Jégkorszak. 

6. Elsivatagosodás. 

Nléhány kép.

Take a smile. (:

Saját kép. :)

Néha jobb akkor is mosolyogni, hogyha nagyon szomorúak vagyunk. Mosolyunkkal leplezhetjük állapotunkat, és talán másokat is jobb kedvre deríthetünk vele.

TALÁN..

Újra itt.

Nagyon régen írtam már. Teljesen elfeledkeztem róla, hogy van ez a blog. De rájöttem, hogy mást sem csináltam egészen eddig, mint panaszkodtam. Ha volt bennem valami olyan dolog, ami fájt, vagy felidegesített, azt egyből írtam is le ide.
Most nem panaszkodni szeretnék, bár lenne mire.. Mert nem alakulnak fényesebben a dolgok, mint négy hónapja.
Mellesleg újítottam is kicsit a blog külsején. :)

Szeretnék egy kicsit mesélni a nyárról.. Június és július hónapokban eljártam dolgozni a Tescoba. Nem a legjobb munka, de legalább volt. A családdal jártunk Nyíregyházán a Vadasparkban. Nagyon gyönyörű hely, az állatok aktívak voltak, nem úgy, mint a veszprémi meg a pesti állatkertben. Azokban jóformán nem is lehetett látni az állatokat, mert mindig bujkáltak.
Voltam FEZEN Fesztiválon. A Machine Head kitett magáért. :) Legjobb koncert a Fezenen! Amiben csalódtam, az a Korpiklaani.. Minősíthetetlen koncertet adtak, az énekes olyan részeg volt, hogy csak hőbölögni tudott, egy csomószor le is ment a színpadról.. Kb. 10-12 számot játszottak, de annak több mint a felét instrumentálisan adták elő. És a kedvenc számaim is - mint például a Vodka, a Beer beer, na meg a Tequila - teljesen ellettek baszva.

Beszéljenek helyettem inkább a képek. :)

Hősök, ettől feküdj eeeel! :D

Tegnap voltunk Hősökön Veszprémbe. <3
Nagyon zsíír volt! Imádom. :)

 

Vulgária.

Hát most nagyon mocskosan fogok ide írni, mert idegállapotban vagyok. Ez nem a jó kis megszokott Kitúhangvétel..
Kurvára elegem van, hogy egy-két embernek nem elég egy faszi, nem, nekik TÖBB is kell, vagy mondjam inkább úgy, hogy az ÖSSZES?! Legyen az öreg, fiatal, kövér, vékony, csúnya, helyes.. Magas alacsony. Tök mindegy.. Legyen kukija, az a lényeg! (Meg hogy a tyúkok előtt mindig legyen friss víz.) Lehet én vagyok a hülye, de ezt tényleg így kell csinálni?! Undorítónak találom!
Azt csodálkoznak az "úri lányok", hogy felváltva kapják el a különböző betegségeket.. Szifilisz, kankó, tripper.. (8)

Utálom az embereket! :") Tisztelet a kivételnek, azaz kb. 5-6 ember. (Y)

Minden oké?

"Ha a barátaiddal így viselkedsz, baszd meg, akkor az ellenségeiddel hogyan?!" Valahogy így hangzik az idézet, mondjuk az ÉN verzióm (azaz az iménti idézőjelbe foglalt mondat) kicsit le van butítva.. Majd meg kell kérdeznem az emberkét, akitől hallottam, hogy az eredeti hogyan is hangzik.De a lényege kb. az, hogy aki a barátaival szemét módon viselkedik (néhanapján), attól mit kapnak azok a személyek, akiket utál?! O.O

Én próbáltam megfelelni. Próbáltam jó lenni. Úgy néz ki, sose leszek elég jó neki, mindig lesz valami hibám. Ez az ami zavar. Soha nem lehet az ember túl jó..
Miért kell kiabálni? Miért kell szemét dolgokat a fejemhez vágni? Miért kell úgy beszélni velem, mint valami kibaszott kutyával?! Lehet, hogy ezt érdemlem (?).. Nem akarok még több kést a szívembe, nem akarok még több könnycseppet végigfolyatni az arcomon.. Iszonyúan fáj, de mégis mosolygok. :)

Joggal kijelenthetem: SEMMI NEM OKÉ..

Akarom.

Akarom, hogy szeress, szoríts magadhoz úgy, mintha soha többé nem akarnál elengedni! Én legyek az egyetlen hibád, én legyek az egyetlen lány, akit szeretsz.. Mert én szeretlek. Mindennél jobban!

Akarok tetkót.. (:

Ribancok vagytok, ez a szakszó rátok.

Ha úgy viselkedsz, mint egy ribanc, akkor persze, hogy azokat a pasikat vonzod magadhoz, akik csak kihasználnak.. Megy a rinyálás, hogy "nem találok pasit..", "nem találom a nagy Őt..", de abba nem gondol bele, hogyha nem úgy viselkedne, MINT egy kibaszott KURVA, akkor talán nem csak a dugásik jutna el egy fiúval.. ÁH. Idegállapot.
"Ha herceget szeretnél magad mellé, viselkedj úgy, mint egy hercegnő.. Ne úgy, mint egy kurva."

Visszatértem.

Talán végre eljutottam odáig, hogy letudom írni a gondolataimat, érzéseimet. De máris beleakadtam. Nem szeretem, amikor valaki nem tud szépen, összetetten fogalmazni, és csak ír és ír, össze-vissza, helyesírási hibákkal, közben minden második szó 'bazdmeg'.. Egyszerűen undorító. Én is beszélek csúnyán, de azért bizonyos kereteken belül. Egy amolyan elfogadható szinten. :) Szerintem legalábbis.
Így érzem magam. Írástudatlan, fogalmazni képtelen, ostoba tyúknak.. De én nem akarok ilyen lenni, igazán nem, szeretnék olyan lenni, mint régen. Régen még nem volt probléma emlékezni bizonyos dolgokra. Ma meg már.. Arra nem emlékszem, ami tegnap történt. Órákon nem tudok figyelni, mert minek is.. Ezért nem lesz nyelvvizsgám, mert az angolt is nagy ívbe leszarom, pedig régen szerettem. Ma meg már egy épkézláb mondatot nem tudok összerakni. :(
Emberundorom is van. Nem gyengén. Felelőtlen ribancok, faszparaszt fiúk, álbarátok vesznek körbe. (Hatalmas respect a kivételnek!)
Egyedül vagyok, boldogtalanul boldog..

Undorító.

Undorítóak a magukat nagyra tartó (amúgy két fillért nem érő) emberek.. -.- Ez annyira, de annyira fel tud baszni, hogy azt elmondani nem tudom. :@

Nem is tudom.

Annyira, de annyira nem tudok miről írni. :/ Azt hiszem most egy kicsit elvesztettem a fogalmazás képességem, a kreativításom, a lelkesedésem. Remélem majd egyszer visszatalálnak hozzám, és újra barátok lehetünk. :)

Ajjaj.

Miért nem tudok írni valamiről? Miért, miért? Ilyen unalmas lenne az életem? Oo

LEHET.

"Az életemben annyi darab szakadt le a szívemből, hogy alig maradt valami amivel élhetnék.."

Kukoricaszellem.

"Amikor megbetegedett, családja a kórházba szállította, ahol kezelték is, de nem tudak mit kezdeni vele. Nem volt láza, nem fájt semmije, csak éppen napról napra betegebb lett. Elhagyta minden ereje, és a kezelések dacára is a halálán volt. (...)
A szerencsétlen beteg nő elsuttogta a papnőnek, hogy kukoricakapálás közben megismerkedett egy férfival. A férfi hirtelen toppant eléje a kukorica közül, pedig az asszony szerint nem lett volna szabad ott lennie. Nem azért, mert a kukorica megántulajdonban volt, hanem mert mielőtt a kapálásba kezdett volna, ellenőrizte a sorokat, és nem látott közöttük senkit. Csodálkozott is egy kicsit, majd amikor beszélgetni kezdtek, úgy érezte, hogy majdnem elalél a gyönyörűségtől. A férfi olyan szépen beszélt vele, ahogy még soha senki életében. Dicsérte a szemét, a száját, az alakját, mindenét, amivel csak egy nőt le lehet venni a lábáról. Ha a férfi akarta volna, hát azon nyomban az övé lett volna, tekintettel arra, hogy szabad volt; az ura már évekkel korábban elhalálozott. A férfi azonban egyelőre nem akarta, hogy az övé legyen... Csupán arra kérte, hogy üldögéljenek egymás mellett szép csendben, kéz a kézben.
Az asszony szerint gyönyörű volt minden, mint a mesékben. Ahogy kézen fogva ült a férfival, ezernyi csodálatos dolgot látott, mintha álmodna. A férfi egy idő után kihúzta a kezét a kezéből, és elköszönt tőle.
Ám előtte szavát vette, hogy másnap is kijön kapálni. Ő meg is ígérte neki. Ettől kezdve az asszony megváltozott. Családjának fogalma sem volt róla, mitől támadt fel benne ennyire a kapálhatnék. Emlékezetük szerint mindig is utálta a kukoricakapálást, most viszont naponta feljárt a kukoricásba, ha kellett, ha nem. Majd egyik napról a másikra fogyni kezdett, mint az égő gyertya. Na, ekkor vitték orvoshoz, persze mindhiába. Elmondta ugyan az orvosának, hogy kapálgatni szokott a kukoricásban, és egy emberrel gyakran el is beszélget, de a doktort nem érdekelte. A papnő azonban azonnal tudta, mi a helyzet. Egy kukoricaszellem szúrta ki magának.
Sokan azt hiszik, hogy a kukoricában szellemek élnek, akik mint a vámpírok, elszívják a kukoricamunkások életerejét.
Állítólag csak ráteszik a kezüket az áldozatra, azok életereje pedig valahogy átáramlik beléjük. És ami a fő: nem marad nyoma. Ettől az erőtől képesek úgy viselkedni, mintha élő emberek lennének. Az életerő olyannyira megváltoztatja őket, hogy láthatóvá válnak, mert egyébként láthatatlanok."

Azon gondolkodtam, hogy vajon a való életben is előfordulhat-e ilyesmi.. Mert bizony egyre gyengébbnek érzem magam. Mintha valaki kiszívná belőlem az életerőmet.

Wintertime.

Oly hideg van, röpködnek a minuszok. De azért lehet akármilyen csontig hatoló fagy, a reggeli cigi és kávé szerepel a napi teendők között. Ha majd jönnek a mamutok meg a jegesmacik, akkor is elszívjuk azt a kibaszott cigit. Ha kell, a mamut hátán ülve.
Nos, a bevezető ezennel meg is volt. Muszáj írnom egy blogról, amiről nem tudom eldönteni, hogy az író képzelete-e vagy a rideg valóság. Annyira élethűen ír le bizonyos dolgokat, hogy elhiszem. Mondjuk ebben az is közre játszhat, hogy naiv vagyok. Majd ha a lelkem készen áll rá, megkérdezem az illetőtől, hogy mi is az igazság. Mer én folyton azt kutatom. Az IGAZSÁGOT.
Nem érzem a lábujjam. Nincs is lábujjam.
Azt hiszem az én szívem csak a hatalmas szeretet melegítheti fel..

Másvalaki.

Olyan furcsa. Volt az reklám. Egy bácsi önfeledten biciklizik a városban, elhalad autósok, gyalogosok, a sarki zöldséges néni mellett, mindeközben látja, hogy mindenki feje felett ott lebeg A szó: "MÁSVALAKI." Szó szerint így hangzott: „Mindannyian azt hisszük, hogy balesetek csakis másvalakivel történhetnek, velünk sohasem. Bár mindez csak nézőpont kérdése, ha jobban belegondolunk.." És ez annyira igaz. A reklám végén a bácsi feje felett jelenik meg a felirat: MÁSVALAKI, és elüti egy autó.
Én is mindig azt hittem, hogy rossz dolgok velem nem történhetnek, csakis másokkal. Én sosem leszek beteg, mindig boldog leszek. Sohasem veszek majd össze senkivel. Sohasem hunynak el szeretteim, örökké fognak élni. Mert én nem vagyok MÁSVALAKI. Aztán az élet egyre inkább megmutatta, hogy én ugyanannyira másvalaki vagyok (ha egy kicsit nem jobban..), mint a többi ember a nagyvilágban. Ahogy az ember egyre idősebbé és tapasztaltabbá válik, egyre inkább rádöbben a Világ Dolgaira.

Általános paranoia.

Nem akarom megint azt a szörnyű érzést. Fájdalom, keserűség, magány. Így érez az ember, amikor elhagyja az a személy, akit a legjobban szeret, akiért bármit, BÁRMIT az ég adta világon megtenne, csak hogy boldog lehessen. Csak hogy mosolyogni láthassa, ha csak egy kis időre is.
Akivel ha együtt van, már semmi sem tűnik olyan üresnek. Akit sohasem engedne el.. Még a legnagyobb bajban sem. (Még ha kitörne a zombiapokalipszis, akkor sem.)

Nem akarok egyedül maradni. Nélküle...
Alapjáraton nem vagyok ilyen érzelgős.
Nyál forever. (Y)