Nem akarom megint azt a szörnyű érzést. Fájdalom, keserűség, magány. Így érez az ember, amikor elhagyja az a személy, akit a legjobban szeret, akiért bármit, BÁRMIT az ég adta világon megtenne, csak hogy boldog lehessen. Csak hogy mosolyogni láthassa, ha csak egy kis időre is.
Akivel ha együtt van, már semmi sem tűnik olyan üresnek. Akit sohasem engedne el.. Még a legnagyobb bajban sem. (Még ha kitörne a zombiapokalipszis, akkor sem.)
Nem akarok egyedül maradni. Nélküle...
Alapjáraton nem vagyok ilyen érzelgős.
Nyál forever. (Y)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése