Olyan monoton minden. Reggel kelés. Iskola. Evés. Alvás. Again.. Again.. Again..
Sötét van, amikor kidob az ágyam. A pihe puha, illatos, meleg, ágyam, amin egy plüssmackóval osztozom. Kinőttem ugyan az ilyenből, de egyik holdfényes estén anyukám oda rakta a kis barna mackót a fejem mellé. "Ő fog vigyázni rád éjszaka." És azóta őriz.
Apró örömök az életben. Ezekért ÉRDEMES élni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése