Mindenkinek kijár egy kis boldogság.

Az élet ad és elvesz. Mennyire igaz.. Az a baj, hogy mostanában inkább csak elvesz, de nem ad semmit, még egy kis boldogságot se. A boldogságnak a szikráját sem látom, vagy csak nem akarom látni, közben meg ott van az orrom előtt? Lehet nem az élet rossz, hanem a felfogásom nem jó hozzá. Másként kéne hozzá állni a dolgokhoz, és talán minden sokkal de sokkal jobb lenne.. O_O