Másvalaki.

Olyan furcsa. Volt az reklám. Egy bácsi önfeledten biciklizik a városban, elhalad autósok, gyalogosok, a sarki zöldséges néni mellett, mindeközben látja, hogy mindenki feje felett ott lebeg A szó: "MÁSVALAKI." Szó szerint így hangzott: „Mindannyian azt hisszük, hogy balesetek csakis másvalakivel történhetnek, velünk sohasem. Bár mindez csak nézőpont kérdése, ha jobban belegondolunk.." És ez annyira igaz. A reklám végén a bácsi feje felett jelenik meg a felirat: MÁSVALAKI, és elüti egy autó.
Én is mindig azt hittem, hogy rossz dolgok velem nem történhetnek, csakis másokkal. Én sosem leszek beteg, mindig boldog leszek. Sohasem veszek majd össze senkivel. Sohasem hunynak el szeretteim, örökké fognak élni. Mert én nem vagyok MÁSVALAKI. Aztán az élet egyre inkább megmutatta, hogy én ugyanannyira másvalaki vagyok (ha egy kicsit nem jobban..), mint a többi ember a nagyvilágban. Ahogy az ember egyre idősebbé és tapasztaltabbá válik, egyre inkább rádöbben a Világ Dolgaira.

Általános paranoia.

Nem akarom megint azt a szörnyű érzést. Fájdalom, keserűség, magány. Így érez az ember, amikor elhagyja az a személy, akit a legjobban szeret, akiért bármit, BÁRMIT az ég adta világon megtenne, csak hogy boldog lehessen. Csak hogy mosolyogni láthassa, ha csak egy kis időre is.
Akivel ha együtt van, már semmi sem tűnik olyan üresnek. Akit sohasem engedne el.. Még a legnagyobb bajban sem. (Még ha kitörne a zombiapokalipszis, akkor sem.)

Nem akarok egyedül maradni. Nélküle...
Alapjáraton nem vagyok ilyen érzelgős.
Nyál forever. (Y)

További képek.

Sajnos nem tudok miről írni, csak ezzel a pár szép képpel szolgálhatok. (:

Pár kép.

Mindenkinek kijár egy kis boldogság.

Az élet ad és elvesz. Mennyire igaz.. Az a baj, hogy mostanában inkább csak elvesz, de nem ad semmit, még egy kis boldogságot se. A boldogságnak a szikráját sem látom, vagy csak nem akarom látni, közben meg ott van az orrom előtt? Lehet nem az élet rossz, hanem a felfogásom nem jó hozzá. Másként kéne hozzá állni a dolgokhoz, és talán minden sokkal de sokkal jobb lenne.. O_O

Kifolyik az idő a kezeink közül..

Olyan monoton minden. Reggel kelés. Iskola. Evés. Alvás. Again.. Again.. Again..
Sötét van, amikor kidob az ágyam. A pihe puha, illatos, meleg, ágyam, amin egy plüssmackóval osztozom. Kinőttem ugyan az ilyenből, de egyik holdfényes estén anyukám oda rakta a kis barna mackót a fejem mellé. "Ő fog vigyázni rád éjszaka." És azóta őriz.
Apró örömök az életben. Ezekért ÉRDEMES élni..

Egy blog.

Találtam egy nagyon jó blogot. Csodálatos munkák láthatók rajta, akár otthon is elkészíthető sminkekkel, körömdíszítésekkel!
Link: http://smaragdplum.blogspot.com/2011/11/az-elso-nyeremenyjatekom.html?showComment=1321432512392#c5077512194223749692
És most éppen nyereményjáték van csodálatos nyereményekkel! ^^ Osszátok. :)