Minden oké?

"Ha a barátaiddal így viselkedsz, baszd meg, akkor az ellenségeiddel hogyan?!" Valahogy így hangzik az idézet, mondjuk az ÉN verzióm (azaz az iménti idézőjelbe foglalt mondat) kicsit le van butítva.. Majd meg kell kérdeznem az emberkét, akitől hallottam, hogy az eredeti hogyan is hangzik.De a lényege kb. az, hogy aki a barátaival szemét módon viselkedik (néhanapján), attól mit kapnak azok a személyek, akiket utál?! O.O

Én próbáltam megfelelni. Próbáltam jó lenni. Úgy néz ki, sose leszek elég jó neki, mindig lesz valami hibám. Ez az ami zavar. Soha nem lehet az ember túl jó..
Miért kell kiabálni? Miért kell szemét dolgokat a fejemhez vágni? Miért kell úgy beszélni velem, mint valami kibaszott kutyával?! Lehet, hogy ezt érdemlem (?).. Nem akarok még több kést a szívembe, nem akarok még több könnycseppet végigfolyatni az arcomon.. Iszonyúan fáj, de mégis mosolygok. :)

Joggal kijelenthetem: SEMMI NEM OKÉ..

Akarom.

Akarom, hogy szeress, szoríts magadhoz úgy, mintha soha többé nem akarnál elengedni! Én legyek az egyetlen hibád, én legyek az egyetlen lány, akit szeretsz.. Mert én szeretlek. Mindennél jobban!

Akarok tetkót.. (:

Ribancok vagytok, ez a szakszó rátok.

Ha úgy viselkedsz, mint egy ribanc, akkor persze, hogy azokat a pasikat vonzod magadhoz, akik csak kihasználnak.. Megy a rinyálás, hogy "nem találok pasit..", "nem találom a nagy Őt..", de abba nem gondol bele, hogyha nem úgy viselkedne, MINT egy kibaszott KURVA, akkor talán nem csak a dugásik jutna el egy fiúval.. ÁH. Idegállapot.
"Ha herceget szeretnél magad mellé, viselkedj úgy, mint egy hercegnő.. Ne úgy, mint egy kurva."

Visszatértem.

Talán végre eljutottam odáig, hogy letudom írni a gondolataimat, érzéseimet. De máris beleakadtam. Nem szeretem, amikor valaki nem tud szépen, összetetten fogalmazni, és csak ír és ír, össze-vissza, helyesírási hibákkal, közben minden második szó 'bazdmeg'.. Egyszerűen undorító. Én is beszélek csúnyán, de azért bizonyos kereteken belül. Egy amolyan elfogadható szinten. :) Szerintem legalábbis.
Így érzem magam. Írástudatlan, fogalmazni képtelen, ostoba tyúknak.. De én nem akarok ilyen lenni, igazán nem, szeretnék olyan lenni, mint régen. Régen még nem volt probléma emlékezni bizonyos dolgokra. Ma meg már.. Arra nem emlékszem, ami tegnap történt. Órákon nem tudok figyelni, mert minek is.. Ezért nem lesz nyelvvizsgám, mert az angolt is nagy ívbe leszarom, pedig régen szerettem. Ma meg már egy épkézláb mondatot nem tudok összerakni. :(
Emberundorom is van. Nem gyengén. Felelőtlen ribancok, faszparaszt fiúk, álbarátok vesznek körbe. (Hatalmas respect a kivételnek!)
Egyedül vagyok, boldogtalanul boldog..

Undorító.

Undorítóak a magukat nagyra tartó (amúgy két fillért nem érő) emberek.. -.- Ez annyira, de annyira fel tud baszni, hogy azt elmondani nem tudom. :@

Nem is tudom.

Annyira, de annyira nem tudok miről írni. :/ Azt hiszem most egy kicsit elvesztettem a fogalmazás képességem, a kreativításom, a lelkesedésem. Remélem majd egyszer visszatalálnak hozzám, és újra barátok lehetünk. :)

Ajjaj.

Miért nem tudok írni valamiről? Miért, miért? Ilyen unalmas lenne az életem? Oo

LEHET.

"Az életemben annyi darab szakadt le a szívemből, hogy alig maradt valami amivel élhetnék.."