2011. augusztus 28., vasárnap

Tudtad?


•tudod, az van, hogy a túl nagy szívembe ki-be járnak sokan, vagy ott laknak éppen benne és nekem fáj jobban, hogy én itt vagyok és ő ott van.•

2011. augusztus 14., vasárnap

"Eltorzult lelked elég majd.. Kínok között fog elenyészni. Még nem tudod mi az igazi fájdalom, csupán azt hiszed."

Minek hazudni? Mire jó? Elhiteted az emberrel, hogy fontos neked, aztán kiderül: kurvára nem.

El kéne menni. Messzire. Ahol senki se talál meg.

Nyáááúúú.^^

2011. július 27., szerda

Dreams come true!

Bárcsak aktivizálná magát az Álomcsapdám, mert bizony szörnyű nagy szükségem lenne a segítségére. Álmomban belecsöppentem a Harry Potter utolsó, lezáró részébe. Én játszottam Harryt.

2011. július 23., szombat

Néha.


Néha annyira.. annyira..
Annyira..
Szar..
Az emberek néha elmennek. Messzire, nagyon-nagyon messzire. Az Üveghegyen túlra, ahol a kurta farkú malac kúr vmi elbaszott farmon. Aztán eme emberek vagy visszatérnek, vagy soha többé nem térnek vissza.
De inkább az utóbbi.
Nem érdekli őket, hogy van olyan, aki igen is vissza várja őket.

2011. július 6., szerda

Tervek



- az elkövetkezendő majdnem összes napon matematika rejtelmeinek felfedezése. Nyögvenyelősen.
- munka keresés aktivizálása. Hozzáteszem: későn. (Nem mehet a matek rovására.)
- káros szenvedélyek minimalizálása. (Napi egy doboz cigi --> heti egy doboz cigi)
- buszjegy költség tudatos csökkentése, ezzel együtt több séta bevonása.
- Utcazene.
<3
- kevesebb stressz.
- kevesebbet gondolni a Rossz Dolgokra.
- csak a Jóra koncentrálni!
- ÉLNI.

2011. július 3., vasárnap

Ígérted.

"A mi barátságunk hallhatatlan!"
Ja persze...
Ha az lenne, nem hagytad volna kihűlni, pedig én mindent, de mindent megetettem a magam részéről!
De nem baj...
A végén úgyis én nevetek! És amikor majd senki nem lesz melletted, mert ELBASZTAD, akkor majd azt hiszem rohannál sírni hozzám..
A vállamon..
De ez a váll addigra már foglalt lesz.

Gonosz lennék?!
Csak reális.

2011. június 29., szerda

Találkozásom Mr. Csalódással.


Ismét megtörtént. Nem is lepődtem meg. Már annyira nem is fájt, mint szokott. Sőt, még valahol jól is esett..
Utóbbi mondat erős túlzás.

Jókedvem volt. Tényleg. De az égiek ezt valamiért nem szeretik, és olyankor közbelépnek, kegyetlenül. Riasztják Mr. Csalódást, aki persze egyből igent mond, és rohan. Hozzám siet, annyira, de annyira, hogy alig kap levegőt. Aztán lesből támad, akkor csap le, amikor teljes a jókedv. Hosszú tört mélyeszt a mellkasba, csavar is rajta egyet kettőt, hogy még jobban vájjon. Piszkos egy munkája van..
De mindig sikeresen elvégzi azt. (Y)