Like this please.

Like this: https://www.facebook.com/pages/Cicapuszedlis-Photography/182346731819836
De csak ha tetszik. (:

Áldozat.

Agyvelőbe marnak a férgek,

Homályos fátyolon át nézed.

A tükörben egy idegen arc,
Padlón vérfoltot hagysz.

Elfojtott sírás, szem csukott,
Való életbe soha ki nem jutott.

Kifejletlen arc, kéz, láb,
Egy hónapot élt tán.

Mély gödör, apró koporsó,
Ez az emlék az utolsó.

Ideje kikelni a biztonságot jelentő tojásból.

Ilyenkor a szóbeli érettségi előtt két nappal elfogadható némi feszültség jelenléte a "tudással csordultig tele lévő" agyban.

A hozzáállás viszont nem elfogadható. Nincs is hozzáállás, mert ha lenne, akkor bizony már öt héttel ezelött elkezdtük volna a tanulást, hasonlóképpen gondolkozó sorstársaim és jómagam.

De nem kezdtük. Mert minden más annyival érdekesebbnek tűnt, mint egész nap a vaskos könyvhalmokon ücsörögni, akár valami elbaszott kiskakas a szemétdombon..

És lám meglett az eredménye a nemtanulásnak: legalább 150 oldalnyi ismeretlen, tömör, tagolatlan szöveg, ami arra vár, hogy agyba kerüljön, és elvegyüljön a már meglévő tudással, amit a mai napig elfogyasztott alkohol mennyiség sikeresen elpusztított.

Nem baj. Majd improvizálunk egy orbitálisat. (Y)

Szeretnék.

Szeretnék kalandozni Csodaországban, ahol a gombák nagyobbak a fáknál, a kártyalapoknak lábuk van, Nyúl úr fehér, mint a hó és bármi megtörténhet.
Ez itt nem Csodaország, bár itt is megtörténhet akármi.. Történetesen rossz dolgok. Ha csak egy kicsi Jót is kap az ember, jön Mr. Gonosz, és elveszi mindazt a jót, amit kaptunk, ezután hangosan felkacag, majd két röhögés között faképnél hagy, és várja, hogy a Jó ismét adjon nekünk valamit, hogy aztán jöhessen újra, és magával vigye a pokol legmélyebb bugyrába.

Hagyj itt.

Elmehetsz. Menj csak! Hagy itt!

De a szívemet nem viheted magaddal. Az itt marad nekem, hogy másnak adhassam. De a tied itt marad letétbe.. Majd én őrzöm.
Ezzel érem el, hogy mindenképpen vissza gyere érte. És talán.. Értem is.

Talán igaz lenne, hogy akit igazán szeretünk, azt engedjük el, és ha viszont szeret, akkor visszatér hozzánk?

Szerintem ez egész egyszerűen: FASZSÁG.

Give me a hug.

Csak ölelj át: Ha fázom. Ha szomorú vagyok. Ha valamitől védeni kell. Ha soha többé nem akarsz elengedni. Ha azt akarod visszaöleljek. Ha közben el szeretnéd mondani, hogy szeretsz.
Ölelj át, mert jól esik.

Megjegyzés: mennyi szívecskét látok msn-en. Mindenki vagy szerelmes, vagy Pannónia Fesztiválon volt/van/lesz.

Füred.

Fantáziámban a vörös templom. Valahogy ezerszer többet mondó, mint az eredeti kép. A színek, a vonalak, az összkép.. Eltudnám képzelni valami jó kis vámpíros filmben, mondjuk a Van helsing-ben.
Hát igen.. A fantázia néha ezerszer szebb és jobb dolgokat tud elénk tárni, mint ez a kegyetlen valóság..