Üzenet.

Az most mindegy kinek. Ha gondolod, akkor Neked szól, kedves olvasó. Akinek meg nem inge..

Ismerek egy nagyon okos embert. Bölcs. Jó. Sokat mesélt nekem az életről, rengeteg tanáccsal ellátott már. DE, amit először jegyeztem meg: A problémákat mi csináljuk saját magunknak.

És lehet, hogy közhely, de a saját bőrömön tudom, hogy ez ÍGY van. Mondok egy egyszerű példát. Tudtam, hogy megfogok bukni matekból, tudtam, hogy tanulni kellene, mert különben nem mehetek el Pannónia Fesztiválra. Tudtam. Mégse álltam neki tanulni! És lám, megbuktam. Saját magamnak csináltam problémát.. Nem a világ esküszik össze ellenünk. Minden problémát meglehet oldani, minden problémát lehet kezelni. Nem szabad hagyni, hogy a padlóra kerüljünk, és ha kevesen is vannak velünk (vagy egyáltalán nem), akkor magunkra kell támaszkodni, fel kell kelni, és harcolni a végsőkig. Így leszünk erősebbek.

És igen. Mindig lesznek új problémáink. Nem szabad hagyni, hogy a fejünk fölé tornyosuljon rengeteg probléma...

Szösszenetek.

Szeretethiányom van. De ezzel együtt emberundorom. Nincs igazság a Földön..

Pokol

Levágott ujjak főnek láva levében,

Denevér szárny csattog fülem tövében.

Bejáratnál állok, tárul a vörös kapu,

Piros köpenyben integet apu.

Fellobban a tűz, lángok közt égek,

Remélem itt már nem sokáig élek.

Rám néz apu, nagyokat hörög,

Nem más Ő, mint maga az Ördög.

Bujjék.

Holnap. Éjféltől.
Új év = új élet?
Nem hiszem. Semmi nem változik. Csak egyetlen szám a naptárban. Fogadalmat sem teszek. Amint kiérne a számon, azonnal a semmibe veszne.
Nem tudok ilyesmit betartani. Ez a fegyelmezetlenségemre utal.
Azzal se foglalkozok, hogy holnap tilos lógni a Faszbukon. Ha senki nem fog fent lenni, akkor nem bukok le, hogy én fent vagyok. Ennyi.
Szerelmesre isszuk magunkat. Viszem a kis pezsgőmet, meg a glóriámat. És a fotómesint. Katt katt. Csitt csatt.
Konfetti. Trombita. Paróka. Színes lufik. Pezsgős pohár. Malacka. Petárdaszó. FIREWORK.
Majd lángolni fog a mellkasom. Mint Katy Perrynek. (Y)

Xmas.

Odakint kb. 20 fok meleg van. Megsültem télikabátba. Hó sehol. Hangulat sehol. Karácsonyfa van...
Orrba szájba nyomatják a karácsonyi zenéket. De ez mind csak maszk. Senkiben nem látom azt, hogy tényleg örülne neki, hogy karácsony van. Nekem ez is csak egy átlagos nap..
És ez baj.

Harmony.

Rózsaszín felhőn ülök, kezemben ugyanilyen színű vattacukor. Szoknyám virágos, kedves. Bal kezemen rengeteg színes karkötő és szív alakú gyűrű. Fülemben cseresznyék lógnak. Hajam száll az égi szellőben. Felettem angyalok muzsikálnak. Lantjuk hangja oly megnyugtató. Szemem lehunyom, szívem kitárom. Rózsaszírmok találkoznak a bőrömmel. A boldogság körülölel. Szeretetteljes lelkemben sok a vidámság...

És az agyamban kurva sok az irónia. :D

Van olyan, hogy valaki elfelejti, milyen is szeretni? Oo

És olyan van, hogy valaki elfelejti, hogy milyen is szeretve lenni? Oo

Én azt hiszem elfelejtettem...

És mintha nem lennék más, csak egy érzelmek nélküli, üres, kopár, lelegelt mező...

Buborékfej.

Buborék. Magam alkotta sok-sok színes buborék. Kibújnak a karikából, hol nagyobbak, hol kisebbek. Színesek. Bennük van a szivárvány. Lelkük szabadon száll, fellegek felé, ragyognak a napfényben. De egyszer csak kipukkannak, molekulákban esnek a föld felé. Többé nem száll szabadon a lelkük, nem ragyognak a napfényben.

Ilyen vagyok én is. Akár egy színes buborék.